* * * Bármerre járok fényt árasztasz rám ragyogást hirtelen hályog az igazság fuvallata emlékezés mihez tartozom a fényhez az ólomüveg ablakok villanásaihoz Bárhol vagyok túl kevés fényt bocsátasz rám már nem gyujtök érveket a léted mellett Kézirat A papírlap éle folyton elvágja a boröm aztán megfeledkezem errol és újra felmarkolom akár egy gyerek kíváncsian az illatára hogy mire is való |